Corvinus FC. – Tabáni Spartacus        0-1 (0-0) 

XXIII.Haraszti út 26.– Soroksár pálya, 30 néző, vezette: Csordás J. (4)

Mérkőzés osztályzata: 7.5

g: Gulyás

Szőke 6.5 – Ménesi 7, Chorfi 7.5, Zincenko 6.5 (Lakatos 6.5) , Salánki 7 –

                   Gulyás 7, Mérei 7, Kerekes 7, Szekeres 7, Bejczi 6.5 (Zsila 6 (Cseh-Szombathy 0)) –  

                   Kajdy

Remek műfüves pályaborítás és villanyfény fogadott minket Soroksáron a hétköznappá avanzsált kellemes szombat estében.

Legutóbb ehelyütt a Soroksárral játszottunk és arattunk igen fölényes győzelmet, tehát jó emlékeink voltak a helyszínnel kapcsolatban. Az utazás során Floidl Botondot vesztettük el részben a második világháborúnak köszönhetően.. Természetesen még mielőtt bárki is megijedne, tisztázzuk le, bombát találtak a Moszkva téren és azon nyomban le is zárták a környéket – játékosunk ennek esett áldozatául. Fábián is belekeveredett a történetbe, de őt valahogy kimentettük a helyszínről.

A védekezést megszerveztük, utóbb kiderült – nem is rosszul. Nem szerettem volna, ha ellenfelünk a nagy pályaméretet kihasználva lefut bennünket: a szélsők figyelmét felhívtam a védekezésre, a területek szigorú lezárására. Elején talán náluk volt többet a labda, de felállt védekezésünknek köszönhetően komoly helyzetig nem tudott eljutnia a házigazdáknak. Egy beadás sikerült csak nekik veszélyesebben a kelleténél, de még kellő időben felszabadítottunk. Egy látszólag ártalmatlan lövés hárításánál Szőke kapusunk sérülést szenvedett, ami a meccs folyamán egyre nagyobb gondot okozott neki, de hősiesen állta a sarat és végigvédte a találkozót.

Fegyelmezett hátsó alakzatunk jóvoltából a megszerzett labdákból építkezni tudtunk és szép lassan átvettük a játék irányítását is. Volt egy-két kifejezetten szép labdakihozatalunk és a remek talajnak köszönhetően a mezőnyjáték is gyorsnak nézett ki. A hazaiak mögé berúgott labdáink életveszélyesek voltak, először a kölcsönmezben futballozó Gulya ugrott ki és tolta volna el a kapus mellett a labdát, ha az nem védett volna bravúrral.

Nem sokkal később pedig ugyan ő viharzott el a jobb oldalon – beadását (a végig veszélyesen játszó) Kajdy Tomi egy védőt elküldve szépen levette, majd óriási helyzetben először lábbal a kapust találta el, majd fejjel próbálkozott – sikertelenül. Szép akció volt, ekkor már úgy éreztem, hogy csapatom rászolgált a vezetés megszerzésére. Kapura kifejezetten veszélyesebbek voltunk ellenfelünknél, hátul a legnagyobb riadalmat egy hazai csatár kiugrási kísérlete jelentette, de Karim kapitány tanári módon semlegesítette a szituációt.. Sajnos az egyébként jó színvonalú első félidőhöz nem volt méltó a játékvezetés. A védővonal és csatáraink viszonyát folyamatosan elnézte, illetve nem tudta elképzelni, hogy valamely kiugratásunk esetleg szabályos lenne és nem volna les… Nem semmi. Mondhatnám, hogy 0-0 lett az első 40 perc eredménye, persze ha mindenki megdöbbenése ellenére nem 35 minutumot vezetett volna. Erről is meg volt győződve. Amikor aztán félidőben hozzámszólt a spori, hogy ne menjünk be az öltözőbe szünetelni (nyílván nem befolyásolhatott), akkor bebizonyosodott, hogy tényleg nem Puhl Sanyinak hívják az emberünket.

A második félidőben megint csak Szőke Bálinttal kezdődött az összeállítás és ennek most azért van aktualitása, mert ekkor már nagyon fájt az alsó végtagja. Kajdy Tomi továbbra sem hagyta alább, helyzetbe került, próbálkozása azonban mellé pattogott. Utána Gulya került megint ziccerbe a kapusuk óriási baklövését követően, rá is vitte az üres kapura amikoris hátulról beérték, majd becsúszva szerelni tudták. Óriási helyzet volt. Percekkel később pedig a kapusra vihette egyedül a játékszert, de ez is valahogy elkerülte a 7 méteres ketrecet. Éreztem azonban, hogy mégsem megyünk haza lőtt gól nélkül. Bár a játékvezető „mester” megintcsak befújt mindent lesnek, a Corvinus hátulról való szabálytalanságainál már nem volt ilyen erélyes. Fel is sikerült paprikázni az indulatokat, bőszíteni nézőt-játékost egyaránt. Mindenkinek meg volt a véleménye a másikról, bíróról stb. Csapatomat próbáltam nyugtatni, mert játékban jobbak voltunk és semmiképp nem szállhattunk el agyilag. Ifj. Lakatos beállása hozta meg az eredményt. Az addig a kispadról lelkesen szurkoló Andris, miután pályára lépett ( temérdek védekező feladata ellenére..) pontos indítást követően rávitte a kapusra a labdát és önzetlenségéről tanúbizonyságot téve a középen egyedül érkező 0-s mezben szereplő Bálint elé külsőzte a bőrfocit, aki közelről (ebben a szituációban már higgadtan) az üres kapuba „könyörögte” azt..! 1-0 Végre vezetünk.

A hátralévő időben nagyon vigyáztunk az eredményre, mindenki nagy szívvel futballozott ( a Fábián és Levente vezényelte középső szektor továbbra is szinte áthatolhatatlan volt és a széleket is fegyelmezetten zártuk – mindig akadt egy segítő láb!).

A végén az tűnt fel leginkább, hogy a második félidő valahogy nem 35 percre sikeredett, lehet, hogy a szünetben a bíró átnyálazta a versenykiírás ide vonatkozó részét (?) No, nem hiszem.. Dicséret illet mindenkit külön-külön (és a csapatot együtt) a játékáért, viselkedéséért, mert jó teljesítménnyel sikerült idegenből elhozni a három pontot.

Gratulálok a csapatnak!

Edző: Grőb Ákos