U14(’94) bajnoki mérkőzés - 13.forduló, 2007.11.18.  9.00 óra

BLSZ Serdülő 1994-es bajnokság – nagypálya

BEHÚZTUK!

Rojik FC. – Tabáni Spartacus       1-2  (1-1)

XVII.Pesti út 86-88. - Rojik pálya, 20 néző

g: Lakatos, Chorfi

Szőke 6 – Salánki 5 (6), Kajdy 5.5, Zincenco 5.5, Bejczi 5 (Kerekes 5.5) – Ménesi 5.5, Mérei 6, Chorfi 6.5 – Zsila 4.5 (Bea 5.5), Gulyás 6, Lakatos 6 (Cseh-Szombathy 6)

A Czakó utcai állapotok miatt vasárnap és idegenben kellett pályára lépnünk. Sima (viszont beton kemény..) talajviszonyok és végre határozott, egyben jó felfogásu játékvezetés jutott nekünk. Említést érdemlő, mert milyen öröm ez a budapesti állapotokat illetően.. És jegyezzük meg gyorsan, hogy az ellenfél szurkolói végig sportszerűen – kultúráltan viselkedtek. Egy alkalommal, mikor kapusunk szája vérezni kezdett egy összecsapás után – a pályára szaladt egy orvos apuka és törődött vele. Szóval le a kalappal.

Floidl Botond program miatt, Szekeres Fábián pedig betegség miatt hiányzott ezen „rákosi” kirándulásról.

Azt már a találkozó elején láttuk, hogy a hazai csapat nagyban kicserélődött a tavalyihoz képest. Akkor ugyebár megerőltetés nélkül nyertünk itt kilenc góllal egy meglehetősen szerény ellenféllel szemben. Pár kifejezetten jó felépítésű, erős rojikos volt a túloldalon, de azért meg nem ijedtünk tőlük.

Többet volt nálunk a labda az első öt percben és egy kihagyott ziccer után viszonylag korán vezetést is szereztünk. Az ezúttal szélsőként kezdő Lakatos Andris volt bizonyos a bizonytalan védők között az ötösön belül és kicsit kivárva, de elpattogtatta a kapus alatt a labdát. 1-0 ide! Teltek, múltak a percek, majd jött a meglepetés és meglepődés Rojik gól formájában. Belső védőink nem tartották eléggé a mélységet a félpályán, ezt az ellenfél gyors(abb) játékosa ki is használta – lefutott minket, elvitte Szőke mellett és egyenlített. 1-1! Ezután némileg változott a mérkőzés képe. Az ellenfélnél volt többet a labda és inkább az ő akaratuk érvényesült – mégha nekünk is voltak komoly gólszerzési esélyeink. Teljesen igazságos döntetlent mutatott az eredményjelző az első negyven perc után. A szünetben némileg átrendeztük a sorokat. Az eddig irányítóként szereplő csapatkapitányunk visszaállt belső védőnek, ezzel próbáltam stabilizálni a hátsó alakzatot. Tomi felment eredeti posztjára csatárnak és a középpálya sem ugyanazokból a nevekből állt mint azelőtt.

Úgy tűnt, hogy a második játékrészben jobban összekaptuk magunkat, jó pár meccsen volt ez már így. Többet támadtunk és próbáltunk kapura lőni. Egyéni akcióból Gulya sokat próbálkozott, remekül lefutotta és becsapta a védőket, de a befejezés mindannyiszor pontatlan volt. Hol a kapus állt „rossz” helyen, hol a kapu nem helyezkedett jól. Legnagyobb ziccerünknél Kajdy Tamás kapta a begurítást, de nem tudott lőni – visszagurította a labdát mely Lakatos Andris ziccerét jelentette, de ő mellé durrantott. Viszont odaért megint a kapu elé és ez egyre gyakrabban fordul elő. Persze, ha nem védőként kap feladatot..

Cseh-Szombathy Marci beállása után becselezte magát a büntetőterületen belülre, majd gyanús körülmények között a földre huppant. Látszólag büntetőnek tűnt, de tőlünk sem mindenki adta volna meg. Volt a Rojiknak is lehetősége, de a vezetést azért mi szereztük meg újra. Egy szöglet utáni keveredés után az egyik hazai védő kezére(?) pattant a labda és sporttársunk azonnal a 11-es pontra mutatott. Kompenzálni akart vagy sem, ki tudja?! Legyünk reálisak, a kettő együtt talán ért egyet.. Captain Chorfi letette a labdát, majd a jobbra mozduló kapus mellett jobbra rúgta a labdát, mely eljutott a hálóig! Vezetünk megint 2-1!

A hátralévő tíz percet majdhogynem végigtámadta a rákosmenti alakulat, volt gólszerzési sansza de valami mindig történt, hogy ne legyen gól. Az utolsó percben lőtt bombakapufájuknál azért meghűlt bennünk a vér. A mérkőzést a helyzetek alapján mindkét csapat megnyerhette volna, mi meg is tettük. Gratulálok!

Edző: Grőb Ákos