U14(’94) bajnoki mérkőzés - 14.forduló, 2007.12.01.  10.00 óra

BLSZ Serdülő 1994-es bajnokság – nagypálya

RÁKOS-SEJT

RTK – TABÁNI SPARTACUS         5-0 (2-0)

XVII.Pesti út 144.- RTK pálya, 20 néző

g: -

Szőke 5 (Lakatos 4.5) – Salánki 4 (Cseh-Szombathy 4.5), Chorfi 4.5, Zincenko 4, Bejczi 4.5 (Bea 4.5) – Floidl 4.5, Mérei 4.5, Csiki(4.5), Szekeres 4.5  - Zsila 4.5, Gulyás 4.5

Ezúttal Kajdy Tamás, Kerekes Andris és Ménesi Móric maradt távol az összecsapástól. Legutóbb tavaly teremben találkoztunk aktuális ellenfelünkkel, de a legszebb emlékünk velük kapcsolatbann az ausztriai Wolfsbergben aratott 2-0-s győzelmünk, mely akkor 3. helyezést ért az Alpen Cup-on!!

Régi időkből „fennmaradt” salakos pálya és bungalószerű öltözőépület fogadta csapatunkat a messzi – messzi pesti pályán. A salakos játéktérről gyerekkori bajnokiaim jutottak hirtelen eszembe, hisz akkortájt nekünk megszokott volt az ilyen felület. Manapság általában füves pályán küzdhetünk a bajnoki pontokért, bár sokhelyütt inkább kutyalegelőnek, vagy kezeletlen grundnak tűnik a sporttér. Itt ápolt, kőkemény – viszont játszható -  pályán kellett felvennünk a versenyt e heti riválisunkkal.

Termetben és erősségben ez a csapat is felülmúlt minket. A centerhalf termetét tekintve már felnőtt koru volt, bár azt tegyük gyorsan hozzá, hogy labdaügyességét alapulvéve nem volt egy Tassotti kaliberű játékos.. Az elején felálltunk, egy darabig bírtuk az ütközéseket, párharcokat, sőt Szőke Bálint is mutatott egy bravúrvédést, mikor zicccerhelyzetben a jobb sarkot próbálták a hazaiak kilőni. Kijjebb jöttünk a szorításból és apró középpályásaink labdaügyességének köszönhetően többször is ügyes labdatartást mutattunk be. Egy ügyes kombináció után (melyben jobbra, balra, oda-vissza járattuk a labdát) Zsila Bence ugrott ki remekül, de a sporttárs lest látván megállj-t parancsolt nekünk. Fene abba a pár centiméterbe… Amikor kezdtünk játszani mi is, akkor kaptuk az első gólt pesze. Sali nem csapott oda kellően az egyik párharc alkalmával, majd valahogy ziccerhelyzetet alakított ki a rákosmenti csapat, melyet biztos lábbal ki is használtak. A második gólt egy mélységi indítást követően kaptuk, mikor is a hazaiak vastagcombú gyors támadója nagyon lefutott

minket, majd cselezett, végül gólt lőtt. 0-1-nél, 0-2-nél is volt olyan szituáció, amikor Zsila Bence, de inkább Gulyás Bálint ütemben ugrott ki, mely után a kapusra vitte volna a labdát. Talán négy ilyen alkalmunk volt az első félidőben összesen, volt benne les is biztos – de mindegyig kivétel nélkül az lett volna?? Nem tudom, sporttársunk viszont mindegyiket annak vélte.

Apropó játékvezetés. Egyébként határozottan, korrektül látta el a feladatát a bíró. A néhány keményebb jelenet ellenére nem volt ug…, akarom mondani visszabeszélés, reklamálás. Ha valamit rosszul ítélt, megjkegyezte, hogy ő így látta. De meg volt róla győződve és nem véletlenszerűen fütyörészett. Aki jártas a korosztályos budapesti bajnokságok világában, tudhatja, hogy azért sajnos nem ez az átlagos tevékenység.

A második játékrészben aztán folytatódott az RTK-s fölény. Mi visszarendeződtünk 4-3-3 mas felállási formára az előző félidőben alkalmazott 4-4-2-vel szemben. Szőke Bálint eleve sérült térdének nem kedveztek a talajviszonyok, a félidőben jelentette is, hogy nem bírja folytatni a szolgálatot. Zsila Bence ment vészkapusnak, aki egy-két ügyes védést be is mutatott, de neki jutott az a hálátlan feladat, hogy további három labdát kivegyen maga mögül. Jobb volt az ellenfél nálunk, nincs mit tenni. Meg persze el is ment már mint láttam a kedvünk. Nem szabad!! Sajnos a szépítő gól sem jött össze, pedig a kapuscseréjük után (szép szál legény volt a kezdő portás..) szabadrúgásból – majd közvetlen utána is betalálhattunk volna. A második félidei irányítónk (Karim) Lakatos Andris éles szöglete után könnyűszerrel gólt szerezhetett volna, a labda viszont nem akart engedelmeskedni és közelről fölészállt.

Edző: Grőb Ákos