Nagynevű Nb-1-es ellenfelünkkel legutóbb méltatlan körülmények között, nagyon gyenge minőségű pályán kellet játszani. Akkor ők nyertek ugyebár, pedig a második félidőben meggyőző produkciót nyújtottunk. A Honvédnál nem lehet tudni, hogy a nagy keretéből éppen kiket hoz el, de biztosak lehettünk benne, hogy nem lesz sétagalopp típusú program. Az elején nem volt túlzottan nagy különbség, gyűrték egymást a csapatok becsülettel. Jöttek-mentek a honvédos lehetőségek, de valamit mindig kitaláltunk a hárítás érdekében. Lehetett tudni, hogy előbb-utóbb lesz komoly gólszerzési lehetőségünk. Egy alkalommal Szőke Bálint hagyta faképnél a védőit, át is emelte annak rendje és módja szerint a kifutó kapus felett a játékszert, de az csak nem akart engedelmeskedni és a jobb oldali kapufa külső éléről az alapvonalon túlra pattant. Vezethettünk volna, de ezúttal a szerencse elpártolt tőlünk. Sajnos viszont a Honvéd kihasználta a szünet előtti nagy lehetőségét. Egy baloldali elfutást követően adták be a labdát a kapunk előterébe, majd a vonalon maradó kapusunk és a ledermedő védőink között kibújt egy kispesti fej és előnyhöz juttatta a vendégcsapatot. Nem jött ez jókor, döntetlen állással nyugodtabban szüneteltem volna. A második félidőben a következő honvédos gólig valamennyire nyílt volt a találkozó, de 2:0 után kissé reményvesztetté váltunk. Leálltunk lelkileg. A harmadik találat előtti talpalásnál a játékvezető sajnos nem avatkozott közbe és végül is egy negyedik gól is érkezett előbb-utóbb. 4 lett a vége, pedig úgy éreztem több volt benne. A futballban ugyebár nincsen ha, ezt már nagyon régen megmondták nálam (!) okosabbak is. De játsszunk el a gondolattal, hogy mondjuk, mi szerzünk vezetést. No mindegy. Viszont a mérkőzés éles részében állítom, hogy nem vallottunk szégyent. 

Czakó utca 20 néző

Kajdy 5 - Cseh-Szombathy 5, Zincenko 5, Chorfi 5, Salánki 5*** – Mérei 5*, Kerekes 5, Szekeres 5 – Lakatos 4**, Szőke 5, Gulyás 5

cs:*Floidl 4, **Zsila 4,*** Bea 0