g: Szőke (3), Chorfi, Gulyás, Zincenco

Duplán módosított időpontban hétfőn délután 15 órai kezdettel játszottuk le a Titánok elleni ütközetet. És hogy miért? Először én kértem halasztást adott mérkőzésnapon való hosszú hétvégére való tekintettel, ehhez a váciak nagyon korrekt módon hozzá is járultak. A következő módosított időpont pedig az utolsó pillanatban ő miattuk változott meg, ekkor nekem kellett tanúbizonyságot tennem rendkívüli sportszerűségemről. J Pediglen ekkor hihetetlenül sűrű időszakot éltünk meg a bajnokságban, meccs-meccs hátán. Rettentően kevés néző előtt (valljuk be a körülmények miatt nem volt csoda) kezdődött a találkozó. Viszont színvonalas volt a játékvezetés, öröm látni, hogy ilyen szinten is jön néha képzett jó szellemiségben bíráskodó sporttárs.

Jól és egységesen kezdtük a mérkőzést. Lehetett érezni az első perctől kezdve, hogy együtt van a csapat és mindenki nagyon elszánt. Próbáltunk mi kezdeményezni, de a hátsó alakzat stabilitásáról sem feledkezhettünk el. Azért mégiscsak a Titánok ellen játszottunk, akik ősszel – nincs rá jobb szó – elkentek minket. Szépen lassan kezdtük kidolgozni a helyzeteinket, de sajnálatos módon ugyan olyan ütemben hagytuk is kihasználatlanul ezeket. A három csatár mindegyike feliratkozhatott volna az első félidei góllövők közé. Szőke Bálint egyik remek kiugrása, Gulyás Bálint közelről való egekbe lövésére a váciak igazából igazi helyzettel nem tudtak válaszolni. Nem sokkal a  szüneti bevonulás előtt jobbszélső Bálintunk tört be a büntetőterületen belülre, majd olyan jó ütemben tolta meg a labdát, hogy az érkező védőjátékos nem tudott nem tizenegyest csinálni. Hurrá. A letett labda mögé csapatkapitányunk állt és jó szokásához híven a hálóba helyezte azt. Ezúttal a jobb sarkot választotta, a vendégkapusnak sansza nem volt a védésre. No, megannyi helyzet után végre megtört az átok?

A második negyven percre is motiváltan futottunk ki. Tudtuk, hogy mindenféleképpen kell még gól. Az egyik (de nem első és nem is utolsó lehetőségünk) legnagyobb sanszunk Szőke kiugrásában rejlett, de először a kifutó kapus mellett, majd a bal kapufa mellett is elsuhant a labda. Mit rúgunk be, kérem, ha nem ezt? Kurta és furcsa körülmények között esett a megnyugtató találatunk. Ezúttal a Bálintok közül Gulyás vezette be a labdát a kapu előterébe, rossz szögből és közel sem tiszta mozdulattal a kapu felé terelte a bogyót – majd meg nem mondom hogy, de a hálóba került az. 2:0! A biztos előny tudatában még felszabadultabbak lettünk a váciak pedig egyre inkább leálltak. Volt itt Zincenko Dinitől szép kényszerítős előre akciózás felsőkapufával befejezve (ballal) és ugyancsak tőle érintés nélküli szögletgól is. Nem először fordult elő, hogy a könnyebb helyzet kimaradt, a nehezebb pedig góllal zárult. Szőkinho (J) még kétszer következett a góllövők sorában (a köténygól hihetetlen szemtelenre sikeredett), így kialakult az igazságosnak mondható amolyan „szovjet-magyaros” végeredmény. Persze a helyzetek alapján lehetett volna kétszámjegyű is a különbség. A Vác előkelő helyen áll a tabellán, így nagyra értékelem nagyarányú diadalunkat. Visszatérő felhívásom: Ne fukarkodjunk a jelzőkkel, igazi Tabán parádét láthattunk, hallhattunk, csak így tovább gyerekek.

Kajdy (6.5) – Salánki (6),  Zincenko (7), Chorfi (7), Bejczi (6) – Mérei (6), Kerekes (6), Szekeres (6) – Gulyás (6.5), Szőke (8), Zsila (6)

cs: Cseh-Szombathy (6), Floidl (6), Lakatos (6), Bea (-)