g: Gulyás, Szőke

Hétközi halasztott mérkőzés a bajnoki felsőház utolsó hetében. A Czakó utcai találkozás után kiderült, hogy ezúttal igen szűkös autópark áll rendelkezésünkre. Persze valahogy begyömöszöltük magunkat és nyomás a távoli Pest! Mintegy 21 kilométeres utazás és a délutáni budapesti csúcsforgalom minden negatív jegyének átélése után megérkeztünk a meccs helyszínére. Ősszel (pályaválasztói jog felcserélése, illetve odaadása után..) is itt játszottunk, a különbség csupán annyi volt, hogy nem a műfüves, hanem a rendes füves játéktéren került megrendezésre. A fűre inkább a „nyíratlan” jelző lenne alkalmas, nem a rendes..
Meglehetősen kevés néző volt kíváncsi az összecsapásra, a velünk egy időben rendezett spanyol-orosz talán elszívta előlünk a látogatókat 

Jobban kezdtünk, mint ellenfelünk ehhez nem fér kétség. Az első 15 percben helyzetek tömkelegét dolgoztuk és hagytuk ki nagy előszeretettel. Gulyás és Szőke Bálint is kihasználta gyorsaságát, csupán nem találták meg az utat a gólvonal mögé.. Persze Lakatos Andris sem maradt ziccer nélkül, körülbelül hét méterről lőtte ki a tökéletesen esélytelen kapust. Úgy látszik mégis volt a hazai portásnak némi sansza.. Zincenko Dini szabadrúgása sem a kapuson múlott, csupán csak a kaput kellett volna eltalálni. Aztán egy ellenfél kapuja előtti lövőhelyzet elmaradását követően Levente és Karim hozta össze majdnem a gólt. Az idegesítő csak éppen annyi volt benne, hogy a „majdnem” gól a mi kapunk előtt jött össze, hisz elébb említett két játékosom hasonlításképp, a magyar válogatottnál már Tőzsér és Vass által bemutatott egyetnemértéséből alakulhatott ki az ellenfél egyetlen igazi ziccerhelyzete.. Egy kis pulzusemelkedéssel bár, de túl vagyunk rajta. Majd némileg alábbhagyott a lendületünk, néhány akciót (akciócskát) az ellenfél is vezetett, különösebb veszélyhelyzet nélkül. A szünetben 0:0 állt a képzeletbeli eredményjelzőn. Aztán nagyjából át is beszéltük, hogy ha már ilyen messzire kirándultunk, ne hagyjunk már itt teljesen feleslegesen 2 bajnoki pontot. A második félidőben Karim feljebb lépett és irányítóként próbált érvényesülni.

Ebben a szakaszban is hagytunk ki helyzetet.. Karim szólója utáni önzetlen passzát rontotta Szőke Bálint a kaputól pár lépésnyire el. Majd végre betaláltunk: Gulya vezette a kapusra a labdát, kicselezte, de nem jött ki jól a lépés – némi forgolódás (védő és hálóőr tétlenségének köszönjük azért meg..) után a felső lécről a hálóba juttatta a labdát. Végre vezetünk. Ekkor nem várt fordulatnak lehettünk tanui. Körülbelül a keresztúri Tesco magasságából szabadrúgást végezhetett el az ellenfél és legnagyobb döbbenetünkre egyből a kapunkba juttatta a bőrfocit. Még ilyet! 1:1! Elkeseredett rohamokba kezdtünk ekkor, hisz a táblázat és az erőviszonyokat elnézve semmiképpen nem akartunk „nem győztesként” hazamenni. A Rojik csapata ekkor egy 16-oson kívüli remek felsőléces lövéssel riogatott minket, de ez már igazán nem járt volna nekik. A végéhez közeledvén megint Szőke típusú Bálintunk vette kézbe a pontok sorsát és egy ballábas csőrös pattogós lövés után, beállította a számunkra kedvező végeredményt. A végén még próbált egyenlíteni a hazai brigád, de azért nem abból a fából faragtak minket, hogy csak úgy eltékozoljuk a nehezen megszerzett előnyt. Csak megvan, csak behúztuk, gratuláció érte – hisz mégiscsak a felsőházban vagyunk.

Kajdy (0) – Salánki (5), Zincenko (5), Chorfi (5), Bejczi (5)* – Mérei (5), Szekeres (5)**, András (5) – Gulyás (5), Szőke (5), Lakatos (5)

cs: Zsila (4), Bea (0)