U15(’94) bajnoki mérkőzés 1.forduló – 2008. 09.06. 12.00 óra     I.Czakó u. 2-4. – füves nagypálya, 20 néző

Tabáni Spartacus – Ikarus       1-3  (1-0)                                                                                                 G: Chorfi

Szőke 6 – Cseh-Szombathy 4.5, Z.Denisov 4.5, Mérei 4.5, Lakatos 4 – Gulyás 4.5, Sz. Fábiusz 4.5,   Chorfi 5, Andrés 4.5, Bejczi 4 – Rigó 3

cs: Floidl 4, Bea 5

Első mérkőzés az őszi szeles melegben, nagynevű és mindig jó játékerőt képviselő távoli pesti csapat ellen. A vendégek rendkívül bő kerettel és nagy fizikummal érkeztek. Nálunk ugye Kajdy Tomi távozása után a kapusposzton kell dolgoznunk, megtalálni mindig az ideális megoldást. A „mindig” is jelzi, hogy a három jelöltem között fog egyelőre forogni a kesztyű. És majd meglátjuk, pánikra nyílván nincs okunk.

Az első félidő elég lassú és passzív játékot hozott. Az ellenfél többet próbálkozott, de a felállt védelmünk és a pálya adottságai megakadályozta őket a folyamatosságban. Sajnos az eredeti elgondolásomon kb. 10 perc múlva kénytelen voltam változtatni, mert elől nem nagyon (konkrétan: nem) értünk labdába. A változtatás sem hozott túl sok eredményt alig-alig jöttünk át a félpályán, pedig Szőke kirúgásai jól sikerültek, tehát ha más nem legalább ekkor kellett volna egy cseppet bátrabban kimerészkedni! A félidő legjobbja említett Bálintunk volt, magabiztos volt, és ha kellett bravúrral spékelve mutatta, hogy csatárként és kapusként is a csapat erőssége. Épkézláb akcióként egy Gulyás betörést említhetünk, de őt az utolsó pillanatban bravúrral- becsúszva szerelték. Majd honnan, honnan nem megszereztük a vezetést. Denisov szögletére kapitányunk helyezkedett jól, majd a mélázó védők és a kapus tétlenkedése közepett a jobb sarokba belsőzte a labdát. Szünet előtt nem jött rosszkor ez a találat, persze egy gól sohasem jön rosszkor…

Az előzetesen megbeszéltekhez képest nem változtattam a kapuban, 1:0-s vezetésünk nem indokolta, hogy feltétlenül újoncot avassak. Itt Gulyás Bálintról lett volna szó, a másik jövőbeni jelöltnek – az Olaszországban már portáskodó - Zsila Bencének nem voltak rendben a papírjai. Ejnye, no!!! A mezőnyben Bejczinkót sérülés miatt kellett lehoznom és Denisov sem volt százszázalékos állapotban. Őt később le is kellett hoznom a pályáról, a gondot tetézte, hogy már nem tudtam többet cserélni.

Viszont sajnos a mérkőzés is változott, nem bírtuk tartani az előnyünket. Védelmi hibáink eredményeképpen középről kaptunk két gólt. És olyan szituációk után sajnos, ahol egy kis keménységgel, határozottsággal ezeket elkerülhettük volna. Persze idő kell a védelemnek - védekezésnek is, hisz a tavalyihoz képest némileg változtattunk az összetételén, próbálkozunk böcsülettel. Bátorság szempontjából nyílván volt már jobb napunk is, 1:2- nél meg is érkezett belőle egy kicsi és támadgatni kezdtünk. Karim vezette rá a labdát a kapura és kissé kisodródva ballal mellélőtt – maradjunk abban, hogy a kapus kvalitásait elnézve csak a kaput kellett volna eltalálni. Szép jelenet volt, sajnos nem lett gól belőle. A harmadik találatot egy szerencsés „szélbefujta – visszafújta” lövés után kaptuk és ez nagyjából el is döntötte a három pont sorsát. Ebben Szőke kapus is benne volt, de utána a bravúrozott egy távoli veszélyes lövésnél és fogott egy büntetőt, ami önmagáért beszél. A szépítés is benne lehetett volna a játék képében, de egy visszagurított szögletet követően Andrés volt pontatlan. Így maradt az 1:3, nyert az előzetesen talán esélyesebb Ikarus. Majd Ikarusban…

Edző: Grőb Ákos