U15(’94) bajnoki mérkőzés, BLSZ U15, 2.forduló – 2008. 09.14. 9.00 óra             Budatétény, XXII. Jókai Mór u. 37. – műfüves nagypálya, 2x40 perc, 60 néző

Budatétény – Tabáni Spartacus           5-4 (1-3)    

G: Chorfi(2), Gulyás, Andrés

Zsila (3) – Cseh-Szombathy (5), Zincenko (4.5), Mérei (4.5), Ungvárszki (4.5) –                               Fábiusz (4), Andrés (5), Chorfi (5) – Gulyás (4.5), Szőke (5), Lakatos (4)

cs: Bea (4.5)
 

Floidl Boti sérülés, Bejczinko egyéb program, Rigó pedig teniszezés miatt maradt távol. A héten Salánki Bence jelentette be visszavonulását, viszont érkezett egy próbajátékos Dabasról (majd meglátjuk) és hétfőtől megint velünk gyakorol Tivadar Attila régi-régi jó ismerősünk.

A mérkőzésen a 95 –ös születésű hazaiak voltak erőfölényben. Persze volt egy két apróbb játékosuk is, de gladiátoraik mellett jó kiegészítők voltak. Az elején kb. negyed óráig jól elbeszélgettem az ellenfél egyik vezetőjével a kispad mellett és ekkor még nem sejtettem, milyen gusztustalan közegben vagyunk. Ez sajnos nem túlzás, edző, szülő és játékos egyaránt produkálta magát. Tizenévesek budapesti (blsz) bajnokiján ilyen bíróanyázó, ellenfélnek beszólogatós mérkőzést nem is szabadna engedni. Persze ehhez társadalmilag kellene (!) átalakulnunk, hát - sajnos nem vagyok bizakodó. És ami a szakmát illeti - nem utolsó sorban jó játékvezetőket kellene küldeni, mert aki engedi, hogy a hazai csapat végig reklamáljon, az nem az.

Eredményesen kezdtük a játékot. Karim nagy helyzetét Szőke centerjátéka követte, de mindkétszer célt tévesztett a lövés. Jobb oldali Denisov pontrúgás után Karim érkezett a második hullámban és szerzett vezetést. Az ellenfél támadgatott, erőlködött különösebb eredmény nélkül. Hátul viszont egy tétényi hibát Gulyás Bálint volt kénytelen kihasználni és lőtt egy egyszerű gólt, ahogy azt kell. Aztán hátul hibáztunk. Többször rosszul léptünk ki az emberekre és bizony mögénk is tudták passzolni – ívelni a labdát. Jött hazai részről a szépítés, a baloldalról adtak be feleslegesen és fejelték közelről a hálóba. Újításképp megint a Tabános gól következett, a csk. jegyezte ezt is. Egy magas labdát vett le a büntetőterületen belül, majd miután a lábához ragasztotta a kapuba penderítette azt. A félidő legfájdalmasabb eseménye mellett sem mehetünk el szó nélkül, jobbhátvédünk (Cseszo Marci) a kezét törte egy szerencsétlen esés következtében. Csere és irány a kórház, Lakatos apuka volt az ügyeletes betegszállító, köszönet érte. Sajnos több héten át nélkülözzük majd, jobbulást neki ezúton is!

A második félidő két nagy potyagóllal kezdődött és viszonylag hamar egalizálta az eredményt a hazai csapat. Ne is idézzük, mert valahol a burleszk és a horror határmezsgyéjére érnénk. Nem volt egy kellemes átélni, sem belülről, sem pediglen kívülről, szerkezetileg megzavarodtunk teljesen és lelkileg sem sokat használt, de ez nagyjából érthető is. 3:3 után (kínomban) kapust cseréltem, úgy láttam jónak, hogy Bencét kiveszem a portaszolgálat alól. Szegény Szőke Bálint lett az áldozat, ugyanis jött a negyedik hazai gól is. Ezután 4-4-2 –es hadrendben folytattuk az egyébként nagyon feszült légkörű találkozót, próbáltunk menni előre és sikerült is egyenlíteni. André portyázott jó helyen és okoskodta el a labdát (kb. 12.5 méterről) a kapus mellett. 4:4-es állásnál megint csak neki volt egy gólszerzési lehetősége, de egy szabadrúgást követő keveredésben egy nüánsznyival lemaradt a kipattanóról. Az ellenfél viszont egy előre rúgott labdát befutva kiharcolta a döntő tizenegyest (az ekkor már bőven sántikáló Ungvárszki Bencét vélte szabálytalannak a bíró) és biztosan értékesítette is azt. Sajnáljuk, mert megint vezettünk a szünetben és nem tudtunk élni a lehetőséggel, nem sikerült lehozni a meccset. Jönnek még a mi utcánkba, biztosak lehetünk benne!