Hétközi fordulót játszottunk az évről évre lepukkantabb Tatai úti sporttelepen. Az ellenfélnél volt egy-két jó kötésű fiatalember, de akadtak apró harcosaik is. Sérülések és iskolai kirándulások miatt egyedül maradtam a kispadon, magyarán nem volt cserejátékosom a mérkőzés folyamán. A pályán levők között is volt, aki nem érezte magát 100 százalékos állapotban ilyen olyan baj vagy betegség okán.
Kifejezetten jól kezdtünk, illetőleg ellenfelünk ragadt be nagyon. Második, harmadik támadásunk folyamán az ellenfél tizenhatosánál Rigó Balázs adott kitűnő passzt Chorfi Karimnak, aki bevezette a labdát, majd ballal a kapu bal sarkába vágta azt. Korai vezetésünket (látszólag) biztossá téve ugyan ő szabadrúgásból talált be, mintegy 25 méterről. Egész egyszerűen kapura lőtte a labdát (mily meglepő) az ellenfél kapusa meg - nem érdemes cifrázni nagyon – bevédte azt. Ekkor vettünk egy kis levegőt, de közvetlen ezután nem várt események következtek.Először 18 méterre a kapunktól lefordultak, majd a léc alá lőtték a szépítő gólt. És szépen lassan magukra is találtak a vasutasok. Támadtak, támadgattak és majdnem egyenlítettek is egy büntetőterületre való sikeres betörési kísérletük után. Ez szerencsénkre kimaradt, de nagyon nem lélegezhettünk fel, hiszen nagyon ránk jöttek már ekkor. Főleg az után, hogy Leventének kiújult az elmúlt meccsen szerzett bokasérülése és el kellett hagynia a pályát. Emberhátrányban aztán védekeztünk becsülettel. Az ellenfél és annak szurkolói (feltehetőleg szüleik) két esetben is büntetőt reklamáltak, egy két játékosom szerint nem is olyan jogtalanul. Csak a stílus ugye, megint a stílus, mint már oly sok pályán. Szünetig valahogy kihúztuk, illetve egy csodás egyéni akció után Karim növelhette volna előnyünket, de a bábukként eldőlő védők átverése után bepasszolta középre a játékszert, csak sajnos erre Balázs nem számított.
A szünetben stabilabbá tettük csapatunkat. Egyrészt a posztokat átnéztük, másrészt pedig visszatért közénk Levi (egy rövid kenőcskúra után), és elfoglalta a pozícióját. Az volt az érzésem, hogy jobban ment így a csapatomnak a játék, szervezettebbek lettünk. Persze egyenlíteni akart a BVSC, de igazi ziccert nem nagyon tudtak kialakítani. Ívelgettek, küzdöttek, de valamelyik Tabános mindig segített csapattársán. És ebben a félidőben is megvolt a sanszunk, hogy növeljük a különbséget, lerendezzük a meccset. Karim és Attila vezette szép akció sajnos eredménytelen maradt, pedig nagyon biztatóan alakult egy ideig. És a vége felé közeledve a sors adott egy (jogos) büntetőt a zuglóiaknak, Attila kezezését vélte szabálytalannak a sokat szidott játékvezető. Belőtték, egyenlő.Elkeseredett rohamokba kezdett mindkét csapat, de nekünk volt több győzelmi lehetőségünk. Előbb Karim került helyzetbe és lőtt ziccerben mellé. Ezt egy Szőke bravúr követte, szép lett volna, ha kapunk még egyet… Később Zsila Bence remek becselezését és lövését követő jelenet után került Atti elé a labda, de a kapus bravúrral védte a közeli lövést.(a lécre tolta a labdát). Hihetetlen végszó. Így maradt az eldöntetlen eredmény.