Sérüléseknek, betegségnek és egyéb tanulmányi programnak köszönhetően megint csak „kevés” cserénk volt, viszont ezúttal nem árválkodtam egyedül a kispadon - Cseszo Marci gipszes kézzel ücsörgött velem.
4-4-2 es formációban, kicsit tartalékosan és teljesen újonc kapussal kezdtünk. Ahogy azt korábban is ígértem, harmadik számú kapusjelöltemnek is megadtuk a lehetőséget. Bálint ezelőtt még bajnokin nem állt a kapuban.
Többet támadott a csepeli csapat az elején az biztos. Lehetett látni, hogy nem rossz együttesről van szó, de sokáig nem tudtak velünk mit kezdeni. Aztán az első komoly ziccert ők hagyták ki. Egy szélsőjáték után a visszagurított labdát mintegy hat méterről az oldalsó és a keresztléc találkozására rúgtak. Ezt bizony meg kellett úszni. Mi Szőke megugrásaiban bíztunk, volt is egy - egy próbálkozása, de különösebb veszély nem volt benne. Hátul Bálintot biztosnak éreztem a kapuban, egy két távoli lövést kellett fognia az első játékrészben. A védelem nagyjából megfelelt, Dinivel a jobb oldalon némileg új formáció volt. Apropó Dini. A meccset megelőző napokban ifjabb Zincenko Franciaországban járt, és mintegy három óra alvás után vállalta a játékot. Zsila Bence volt még aki végig nyakfájással játszott, stramm dolog volt tőle az biztos. A középpályán Karim irányított, ezzel nincs is gond, csak azok a fránya ütközések lennének egy kicsit (mit kicsit, nagyon) bátrabbak!!! Elöl Szőke ugye próbált valamit, viszont éktársa meglehetősen passzív volt..
A második félidő első igazi eseménye egy büntető volt, melyet Bálintunk feldöntéséért ítélt meg a játékvezető. Az ellenfél edzője ekkor (újfent, hisz előtte is elővett már) elkezdett engem – minket szidni, de Isten a tanúm, hogy egy szót sem szóltam és nem is én ítélkeztem a pályán. Persze Karim annak rendje és módja szerint a jobb alsóba gurította a labdát, megszerezve nekünk a vezetést. 1:0! Utána elkezdtünk jól focizni. Ellenfelünknek mondjuk volt egy (bődületesen) nagy értékesítetlen helyzete, de nekünk legalább három alkalommal lett volna módunk biztosabbá tenni a vezetést. Karim visszagurítását előbb Szőke rúgta közelről a kapusba, majd egy szöglet után a Tabános 10-es fejelt éppen hogy csak mellé…!De a legszebb jelenet csak eztán következett. Megint csapatkapitányunk volt a főszereplő, ezúttal 19 méterről próbálkozott és rúgta szét a felső kapufát. Ehhez a kapusnak csak annyi köze volt, hogy a lécről levágódó labda majdnem róla pattant be.
Ezt követően büntetőt kapott a Csepel, hát mit is mondjak erre a jelenetre, mit is mondjak. A tizenegyest Gulyás „újonc” Bálint kiütötte, de a kipattanónál már nem tudott még egy bravúrt bemutatni. 1:1! Próbáltunk utána menni a győzelem után, de maradt végén a döntetlenért járó egy pont. Nekik ekkortájt volt egy irtózatosan közeli fejesük, ami felé ment, nálunk pedig Levi fejjel való próbálkozása végződött a kapusban.
A végén a játékvezető megköszönte a sportszerű közreműködésemet, ilyen is ritkán van. Persze egy bíró megszokta, hogy mindenhol pocskondiázzák és szidják. Talán én nem tettem.
A pontok már jönnek szépen lassan, hamarosan győzelmet is ünnepelhetünk, ígérem!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
