U15(’94) bajnoki mérkőzés, BLSZ U15, 7.forduló - 2008.10.11. 9.00 óra XVIII..Tövishát u.8. – füves nagypálya, 2x40 perc, 25 néző

1908 PL-PI SC – TABÁNI SPARTACUS 0-1 (0-1) G: Chorfi
Gulyás (8) – Salánki (5.5), Lakatos (6), Mérei (6), Bejczi (6) – Zincenko (5.5), Kerekes (6), Atthes (6), Bea (5.5)* – Chorfi (6.5), Szőke (5.5)
cs: Zsila (5.5)

Kitűnő pályán játszhattuk soron következő bajnokinkat. Ilyen egységes, szép füvön öröm futballozni (még akkor is ha a friss dértől elég csúszós volt a felülete), főleg akkor, ha a játékvezetés is ilyen színvonalas, legalábbis első ránézésre.
Jobban, illetve több labdabirtoklással indultunk ellenfelünkhöz képest. Míg ők kevesebbet jöttek át a mi védekező harmadunkba, mi próbáltunk inkább támadni. Volt is egy két kiugrási beindítási kísérletünk, több-kevesebb sikerrel. Persze Szőkeinhonak sikerült megint kihasználni a gyorsaságát, viszont a kínálkozó lehetőséget kevésbé, hisz megugrása után a kapus mellett eltolt labda is megugrott, így odalett a lehetőség. Volt még szép lövése Attilának, a kapus pózolt is rá egy szépet – majd Andriska keveredett lövő távolságba és pilinckázott mellé. Hátul nagyjából álltuk a sarat, bár volt egy két jelenet, melynél az utolsó pillanatban tisztáztunk. Majd következett a szokásos Karim gól. Konkrétan a 7. bajnokiján a 12. találat! (nem egy rossz statisztikai adat). Egy Szőke által előidézett kavarodás után akart tisztázni az ellenfél hálóőre, de ez pontatlanra sikeredett - Karim csapott rá a tizenhatos vonalánál rávezette a kapusra és közelről pontos belsős passzal a jobb kapufa mellé helyezte el a labdát. 1-0! Vezetünk!




A gól után kissé átadtuk a területet a hazai csapatnak. Ők elkezdtek támadgatni és volt is a jobb oldalon egy két veszélyesebb elfutásuk, de komoly baj végülis nem történt belőle. Legalábbis egy darabig. Csapatom utána ugyanis beállította az új Guinness-rekordot a lejátszott mérkőzések (7) és az ellenünk megítélt büntetők (7) számarányát tekintve. Egy jobboldali keveredés után az ellen csatárát Levi lökte fel, ezt a bíró észre is vette. Azt azonban kevésbé, hogy a jelenet úgy kezdődött, hogy vele is szabálytalankodtak és (az ő illetve a mi verziónk szerint) eztán öklelte csak fel a „sértettet”. Büntető az persze amit a bíró (nő) megad! Eléggé ki voltam akadva, hisz véget szerettem volna vetni a meccsenkénti újabb és újabb büntetőzésnek, még akkor is ha egy jó része bírói elnézés is volt. A hazaiak „erőteljes” játékosan keményen a jobb sarokra rúgta a labdát, de Gulyás Bálint (ne fukarkodjunk ehelyütt) parádésan védett. Ő pedig ugye 4. kapusmeccsén a 3. tizenegyest hárítja, már ami a számarányokat illeti.. Szóval ezt sikeresen megúsztuk! Volt még kapusunknak egy két jó ütemű kifutása, lehetett látni, hogy jó formában van.
A második félidőben változtattunk, Zsila Bence állt be második csatárnak, Karim pedig visszament irányítóba, bízván abban, hogy középpályás labdabirtoklásunk némileg javul. A második negyven percben nem mi irányítottuk a játékot, inkább csak lassítottuk. Persze vezettünk, nem vállaltunk semmiféle felesleges kockázatot, próbáltuk leegyszerűsíteni a játékot. Az ellenfél meg igazából nem tudott velünk mit kezdeni. Volt egypár ügyes húzásuk, veszélyesnek tűnő akciózásuk, de a felállt védekezésünkkel és passzivitásunkkal nehéz volt ujjat húzni. Az volt az érzésem, hogy mind két csapat elfáradt, így az iram is sokszor lassú volt, persze nekünk az eredmény szempontjából nem volt vele gondunk. Ettől még láthattuk, hogy több labdát feleslegesen szórtunk el és lehettünk volna gyorsabbak is. A párharcokon továbbra is van mit keményíteni, mert a foci már csak olyan, hogy a zsonglőröknek is gladiátorként kell néha megharcolni egy-egy győztes jelenetért. Akinek inge, vegye nyugodtan magára.
Amit ettől a csapattól irigyeltem, az megint a távoli lövések voltak.(nálunk ugyanis hiánycikk) Kétszer is átlőttek minket, Gulya nyújtózkodott is érte, de mivel jó ütemben emelkedett a labdáért, nem lett semmi bajunk ezekből. A mi részünkről néha Szőke veszélyeztette az ellenfelet egy egy elfutással, az egyikből kis híján gól született, csak védett a kapus. A meccs legutolsó jelenete még nagyon izgalmasan alakult. Egy oldalról elvégzett szabadrúgásra érkezett védő és csatár egyaránt, majd Lakatos Andrisunk lábáról perdült le a labda- hála istennek – pont Bálint kezébe.
Ezzel a második félidei célfutballunkkal megőriztük az előnyünket, (ez általában minimum fél osztályzattal emeli az egyének érdemjegyét) de a hibákat és pontatlanságokat is láttuk, hallottuk. Mindenesetre egy középcsapatot vertünk meg saját pályáján, ráadásul kapott gól nélkül. Gratulálok a győzelemhez, ezt jól „kibrűgöltük”!