|
Tabáni Spartacus 1–2 Hegyvidék (1-1)
LA 2008.11.09. 18:31
U15(’94) bajnoki mérkőzés, BLSZ U15, 11.forduló - 2008.11.02. 10.00 óra I. Czakó u. 2-4. – füves nagypálya, 2x40 perc, 25 néző
Tabáni Spartacus – Hegyvidék 1-2 (1-1)
Gulyás (4) – Salánki (5.5), Mérei (4.5), Zincenko (5), Bejczi (5) –
Atthes (5), Szekeres (4.5), Chorfi (4.5) – Floidl (4), Szőke (5), Zsila (5)
Sérülések, eltiltások miatt megfelelő, de minimális létszámú csapattal fogadtuk a szomszédvár csapatát.
Bár fürgébben kezdte a vendégcsapat a találkozót az első nagy lehetőség a mieink előtt adódott. Zsila Bence remek mozdulatokkal cselezte magát tisztára, de amikor ziccerbe került a baloldalon nem tudott túljárni a kapus eszén, így hát odalett a lehetőség. Bezzeg a Hegyvidék. A félidő derekán egy vendég szabadrúgást követően egyik védőnk lábáról leperdült a labda, melyet az ellen csatára átvett és a kiszolgáltatott Gulyás kapus mellett a hálóba lőtt, vezet a Hegyvidék. Az idő múlásával némileg alakítottam a csapaton, de ezt a lehetőséget már az öltözőben ismertettem a srácokkal. Karim ment feljebb és Botond ment a középpályára, Szőke Bálintot meg „kidobtam” a szélére. A játékunk kicsit változott, próbáltunk támadni, de az egyenlítés egy egészen váratlan szituációból következett. Salánki Bence készült rá jól, egy tizenhatos vonalánál felpattanó labdára és nemes egyszerűséggel a léc alá emelt. Ezzel nagyjából le is zárta az első félidő lényegi eseménysorát.
A szünetben nagy változás nem igazán volt, cserelehetőségeim nagyjából nem is nagyon voltak, a középpályán rendezkedtünk cseppet csupán.
A semmiből váratlanul nagy perpatvar kerekedett. Sajnos. Egy szabadrúgás elvégzésének szabályosságát firtató teljesen felesleges reklamáció és gesztikuláció áradatot láthattunk a vendégcsapat edzőjétől, amit sajnálatosan mi is lereagáltunk. Nevezetesen kapusunk, Gulyás Bálint, aki nemes egyszerűséggel kiszólt neki, de olyan stílusban tette ezt, hogy botrány kerekedett belőle. Persze nem véletlenül. Játékos ilyen durván és ilyen stílusban (stílustalanul inkább) nem szólhat ki senkinek, nem kommentálhatja a dolgokat. A vendégedző ettől teljesen elborult és engem is elhordott mindennek a csapatommal együtt. Bár a feszültséget ő kezdte, volt benne némi igazság, amit mondott. Én maximum nyugtatni próbáltam, sikertelenül. A szócsatába a Hegyvidék elnöke is belekeveredett, teljesen indokolatlanul, véleményem szerint viselkedése nem indokolta, hogy bármilyen elnöknek nézze az ember.. Próbáltam finom lenni. A feszültséget aztán a mérkőzés utáni bocsánatkéréssel zártuk le, és már vállveregető stílusban köszöntünk el – ahogyan egyébként szoktunk annak előtte is – sajnálva a történteket.
A pályán sajnos a feszültséget végighallgató csapatok közül az enyém blokkolt jobban, illetve az ellenfél játszott egy kicsit fürgébben. Első komoly lehetőségüket kihasználták, közelről gólt lőttek, de ehhez kellett a középső védelmünk elalvása és lassúsága is. Amikor viszont egy szöglet után a kapusuk jóvoltából „visszaadták” a sanszot a gólszerzésre, egészen fura módon, az ötösön pattogó labda előtt volt már mindenki, aki gólt szerezhetett volna azon a környéken. Ennyivel jobb volt a HVK, hogy ők könyörtelenek voltak a mi hibáinknál.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
