A játékvezetés viszonylag jó volt, de az újpesti második gól előtt szerintünk lesállás volt, majd a második félidőben Csepura elütéséért nem csak sárga kártya járt volna a hazai védőnek. Persze nem múlott rajta semmi.
Hétközi mérkőzés az iskolakezdés másnapján. Az MTK-s félnek sikerült úgy lekötnie a mérkőzést, hogy erről mi csak hétfőn értesültünk az egyik újpesti vezetőtől. No, comment. Az UTE csapata jelentősen megerősödött a nyáron, a tavalyihoz képest állítólag teljesen kicserélődött. Nálunk Chorfi hiányzása okán kellett alakítani a csapaton, Szabó Norbi lépett centerbe, legalábbis a kezdő felállásunkban.
A szokásos pattogós Cérna-pálya fogadott minket. Annyit feltétlenül előrelépett a sporttelep, hogy rendesen megcsinálták az öltözőhelyiséget, de toalett továbbra is csak kinn találtatott. Az UTE már az elején jó és egységes csapat benyomását keltette, labdajáratással, elmozgásokkal, egyéb szép dolgokkal. Mi szintúgy egyben voltunk véleményem szerint, csak nekünk a védekezésre összpontosult az erőnk. A göröngyös pálya ellenére a lilák elég pontosan játszottak, de a védelmi vonalunk áttörését leginkább ívelgetésekkel próbálták megoldani. Egy darabig tartottuk is magunkat, de a 11. percben egy leindítást követően kiléptek a védelmünk között és a tehetetlen Máté kapusunk mellett a hálóba passzoltak. Újpesti fölény ellenére nem sokkal később Szabó Norbi majdnem megszerezte az egyenlítést. Egy rossz kapus-felszabadítás éppen az ott tüsténkedő játékosunkon akadt el a labda, debár közel pattant a játékszer, csak nem éppen a csatárunk elé, így meghiúsult a gólhelyzet.
Nem úgy a 36. percben az újpesti részről. Egy védők mögé beívelt (eléggé távol védekeztünk ekkor a kapunktól) labdát futott be az ellenfél, de egy kapu előtti kavarodás után Pápai Patrikhoz került a játékszer – aki sajnos könnyedén az ellenfélhez passzolt a kapus helyett – így kétgólos lett a hazai előny. Bosszantó ajándékgól volt, ilyen nem fér bele az egyébként kitűnő védőnk teljesítményébe. Ekkor már Mérei Levente volt a másik középső védő, Taksár Tamás fellépett a középpályára, hátha jobban meg tudjuk tartani a labdát. A 41. percben újabb UTE gól, itt viszont úgy éreztük lesen lépett ki az aktuális támadó, viszont őt ez legkevésbé sem zavarta, könnyedén a hálóba helyezett, 3:0 a félidei állás.
A szünetben megpróbáltam elhitetni a csapattal, hogy ugyanolyan futballisták, mint az ellenfél, buzdítsák, támogassák egymást. Máshogy is futott ki a csapat. Fürgébben, bátrabban futballoztunk. Taksár (ekkor centerként) megugrása és emelése a kapusban halt el, de kitűnő akció befejezése volt. Aztán Szabó N tört be a tizenhatoson belülre, de a kapussal való találkozását nem látta szabálytalannak a játékvezető. Talán ha a lövést választja. Több ügyes próbálkozást követően Csepura Zsolt gondolta úgy, hogy beviharzik az ellenfél kapujába, remek (összefoglalókba bőven illő) cselezést mutatott be – dőltek a hazai legények, mint a bábuk – de a büntetőterületen belül lekaszabolták annak rendje és módja szerint. Ez itt nem kisasszonyfutball kérem! A tizenegyes egyértelmű volt, de a piros lap csak sárgán tündökölt az eset után, szerintem hibásan. A büntetőt a sértett elvállalta, de lövését védte a hazai portás. Megérdemeltük volna ezt a gólt, de itt szerencsénk sem volt, hisz éppen gödörből kellett elvégezni az elvégzendőt. A 76. percben aztán már az ekkor megint fölényben játszó fehérmezesek értek el pontot, amikoris a jobb oldalon játszottak át minket, a beadás után pedig az üres kapuval szemben nem is hibáztak. Még volt egy-egy lehetőségük, de Máté kapus (aki egyébként nagyon határozottan irányította a védelmet) jól végezte a dolgát, a második félidőben csak sakk-matt helyzetből tudtak neki gólt lőni.
Összegzésként el kell mondani, hogy a hazai jobb csapat nyert. A különbség mindazonáltal lehetett volna kisebb is, hisz kaptunk itt kölyök gólt is és kihagytunk egy büntetőt, ami némi plusz erőt adhatott volna a második játékrészben.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
