A játékvezetői hármas viszonylag korrektül látta el a feladatát, a bíráskodás szempontjából nem vészesen nehéz mérkőzésen. A második félidei „Videotonos” szabálytalanságoknál jobban is védhette volna a vendégcsapatot.
És írjuk tovább csapatunk MLSZ ligás történetét, ehelyütt rögtön egy vidéki mérkőzéssel. Az MTK busza begördült a Czakó utcába, majd miután felszálltunk rá, tovább indult az ősi Fehérvár felé. Természetesen a „Vidi” stadionba érkeztünk, mely manapság különösképp impozáns látványt nyújt a szemlélődőknek. Az öltözőépület, a kiszolgálóhelységek mind- mind a profi világról árulkodnak, nem volt rossz érzés ilyen közegben készülni. És az a sok edzőpálya! Nálunk Taksár otthonmaradása rajzolta át a terveket az elmúlt mérkőzéshez képest, csak hogy egy kicsit az ág is húzzon bennünket, még így Zsila és Bálint sérülése után is.
Viszonylag kiegyenlítetten indult a találkozó. Labdabirtoklás itt, labdabirtoklás ott, stabil védekezések mindkét oldalon. A fehérváriak viszonylagosan gyorsabban futballoztak, de mindig pontatlanság csúszott az akciójukba, így az elején nem nagyon tudtak a kapunk elé kerülni. Az első igazán nagy helyzet az MTK nevéhez fűződött. Szabó adott be szögletet a baloldalról, az ötös sarkán Pápai emelkedett a legmagasabbra, de fejesét a gólvonalon álló védő kitestelte a kapu előteréből. Utána kapcsolt a hazai garnitúra is. Távoli lövéssel ijesztgették Máté kapust, aki állta is a sarat. Ekkor már többet támadott ellenfelünk, folyamatosan résen kellett lennie a védekezésünknek. A 31. percben aztán Géresi révén egy kiugratást követően meg is szerezték a vezetést, melyet a 36. percben kapusunkat is kicselezvén növelni tudtak.
Akadt itt még – a teljesség igénye nélkül - távoli bombalövés felsőkapufás csattanóval is, ezt Norbi a gólvonalon volt kénytelen összeszedni. Sajnos a mi támadásainkat - bár volt egy két veszélyes megindulásunk – túlságosan is hamar befejeztük, ellőttük a labdát, pedig a realitás azt mondatta, hogy ahhoz nagyobb lövőerő szükségeltetett volna.
A második félidőre változtattunk. Pápai és Csepura előrébb ment, Chorfi hátrébb (Mérei mellett középső védő). Támadóbb jellegű volt a csapatunk, többet volt nálunk a labda és ez által veszélyesebbek is lettünk. Apró szépséghiba, hogy egy gyors támadás végén a hazaiak szereztek újabb gólt. Aztán beindultunk mi is. Elég csak Csepura kiváló befordulását nézni, aki ezzel a megmozdulásával megint büntetőt harcolt ki. A tizenegyesrúgást nem a sértett végezte el, így Pápai Patrik állt a labda mögé és nem is hibázta el a lehetőséget. A 70.percben aztán ismét sajnos hazai gól. Aztán megint az MTK! Előbb Csepura akciózott a baloldalon és perdített kapufára, majd ugyan ő küldött egy szabadrúgást – na hova? – igen a felső lécre, de itt a lepattanóra a kapu előtt settenkedő Zincenco lecsapott, majd a hálóba lőtte a labdát. A játék továbbra is úgy nézett ki, hogy a gyors fehérváriak már többször tudták átjátszani a védelmünket, mint az első játékrészben, de ebben a 45 percben legalább mi is veszélyesek voltunk az ő kapujukra. A végére csapatszinten elfáradtunk, ezt buta lett volna a Fehérvár nem kihasználni, és további gólokat értek el. Kihajtottuk magunkat becsülettel, de ma nyert a kiváló játékerőt képviselő Fejér megyei együttes, mégha az arány kicsit túlzott is! Fel a fejjel az MTK-s résznek, a következő meccsen a REAC otthonában meglepetést szerezhetünk (ha mindenki úgy akarja és akképp hajt), remélhetőleg kevesebb sérült vagy maródi játékossal!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
