Vezette: Besnyő (Kovács, Temesi) /5/ A játékvezetői hármas főleg a második játékrészben nyújtott kifogásolható teljesítményt, amikor is meg kellett volna fogniuk az indulatokat és nem szítani még jobban azokat.
csere: 52’ Zincenko helyett Bea (4.5), 56’ Cseh-Szombathy helyett Rigó (5),
85’ Lakatos helyett Bálint (0)
Hiányzó: Zsila (sérülés)
A kitűnő erőkből álló Rákospalotai egylet volt ezúttal a vendéglátónk, tehát megint idegenben (mint már oly sokszor ebben a bajnokságban) kellett vitézkednünk. Az ellenfélnél ladabiztos és erőteljes játékosok voltak megfigyelhetők, így már az elején látni lehetett, hogy ez a mai sem lesz éppen egy sétagalopp típusú program.
A 17. percig enyhe, de egyáltalán nem nyomasztó hazai fölény mutatkozott. Ekkor egy rákospalotai támadást akasztott meg Mérei, a bírónál ez konkrétan sárga kártyával és egy ellenünk megítélt szabadrúgással honorálta. A pontrúgást a sértett 17 méterről a bal felső sarokba varázsolta. Elég látványos gól volt, annyi megállapítható. A második Reac-os gól a 24. percben érkezett, persze miből, másból, mint pontrúgásból. Egy szögletet és egy felperdülő labdát követően elfejelhettük volna a játékszert, de szerencsétlen módon kissé aláugrottunk, így a lepattanó labdát közelről a hálónkba terelték. A szokásos hadrendváltásom következett ekkor, kénytelen voltam Taksár Tamást csatársorba állítani. A félidő utolsó perceihez közeledve Tamás meg is csinálta magának a ziccert (egy helyzete akadt korábban is), de a kifutó kapus mellett pontatlanul emelte el a labdát, így sajnos kárbaveszett a kínálkozó lehetőség. A szünetben tehát valamelyest megérdemelt palotai vezetés.
A kispadnál töltött szüneti időkben megpróbáltunk 19 re lapot húzni és támadóbb szelleművé berendezni, átrendezni a csapatot. Némileg kiegyenlítettebb lett ugyan a játék, de az ellenfél kapujára ezúttal kevés veszélyt jelentettünk illetve ellenfelünk védelme egészen jól zárt. Az 54. percben aztán egy védelem mögé ívelt labdából közelről megszerezték a harmadik góljukat véglegesen eldöntve ezzel a három pont sorsát. A 69. percben elért közeli találatuk már nem osztott, nem szorzott, ezzel együtt jó lett volna elkerülni. Az indulatok meg szépen lassan kezdtek elszabadulni a pályán és azon kívül is. A sorozatos hazai oda”bokázásokat” és egyéb faultokat nem kellő szigorral észrevevő és megítélő vezetőbíró, érzésem szerint többször minket sújtott ítéletével. Ez persze nem befolyásolta az eredményt, ezt badarság lenne állítani, csupán a hangulatot szította az utolsó húsz percben. Határozottabb konzekvensebb ítélkezés mellett a feszültség is kordában tartható lett volna, ez biztos. Sajnálatos módon, a nézőtéren is elhangzottak nem ifjúsági mérkőzésre, nem sportpályára illendő kifejezések, szóösszefüggések. Remélhetőleg a jövőben ez nem nagyon fordul majd elő többet. Összegzésképpen, nyert a jelenleg jobb erőkből álló erőteljesebb hazai csapat, bár a különbség lehetett volna kisebb is. Ami pedig minket illet, legközelebb Dunaújvárosban próbálunk vitézkedni és talán meglepetést okozni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
