MTK Budapest U16 - Bp. Honvéd U16     0-15 (0-8)

G: -

Máté (4) – Zincenko (4), Rigó (4.5), Taksár (4.5), Lakatos (4) – Mérei (4.5) – Tivadar (3), Csepura (5), Szabó (4.5), Bálint (3) – Chorfi (4)

cs: 33’ Mérei helyett Cseh-Szombathy (4)

hiányzók: Zsila (sérülés), Pápai (sérülés), Gáspár (egyéb), Bea (egyéb)

            Az ág is húzott minket ezen a héten. A hétközi dunaújvárosi mérkőzésen történt sérülés, az országos vírusnak köszönhető betegség              mind- mind sújtott bennünket. Lakatos Andris és Cseszó Marci félig sérülten, Máté Norbi kapus félig betegen volt kénytelen vállalni a megmérettetést az ország egyik legjobb csapata ellen. Hja, aki a korosztályos Real Madridot is megveri, talán nem lehet olyan rossz.

                Mi akartunk böcsülettel, még az elején 13 percig bírtuk is kapott gól nélkül, de aztán egy nagy védelmi megingás, és beindult a kispesti henger. 3 perc alatt három kapott gól, ez egy kicsit sok volt így egyszerre. A két csapat között nagy volt gyorsaságban és ritmusban a különbség. Igen, ezen a szinten a honvédos gyerekek már milliókat érnek, náluk az élsport a cél, míg nálunk csak eszközként jelenik meg a sport a mindennapjainkban. Talán ezzel lehet a legjobban értelmezni a különbséget. Persze kivételt képeznek „ős”MTK-s játékosaink, hisz nekik bizonyosan van áruk a piacon, ezt tudjuk. Aki megtette a magáét annak nincs oka tragédiaként felfognia az egészet. Aki pedig nem tett meg mindent – lenne ilyen?-, nos az egyáltalán tudja e ezt, érdekli e?! Sportemberként kell túllendülnünk az ilyen történéseken, egyszerűen nincs más lehetőségünk.

A mérkőzés után meséltem a srácoknak, hogy annak idején a Magyar válogatott pótselejtezőt vívott Jugoszláviával. 3 évesek lehettek ekkor, nem emlékezhetnek rá. Az 1-12 után mindenki kígyót-békát kiabált a csapatra, pedig odakerült, kiharcolta, hogy játszhatott azon a szinten az éles jugók ellen. Induljunk ki mi is ebből, vagy legalábbis valami ilyesmiből. Egy rendkívül erős bajnokság messzemenőkig kiemelkedő csapatát fogadtuk, játszottunk egyet. Az élmény szó, itt talán némileg túlzás lenne, de az ellenfélből lesznek majd –nem is kevesen – profi labdarúgók és akkor majd elmondhatjuk, hogy pályára léptünk ellenük is pályafutásunk során, úgy, hogy rajtunk nem más, mint az MTK meze virított. Nem akarok mindazonáltal nagyon szentimentális lenni, de erről az oldalról is közelíthetünk néha. Szóval továbbra sincs más hátra, mint előre!

Edző:Grőb Ákos