Végre megint a Kövér Lajos „hazai” szent műfüvén léphettünk pályára. Ellenfelünk az-az Újbuda volt, (régebben Hegyvidék, mint azt pontosan tudjuk) ahonnanis nyáron 4+1 játékos is át akart igazolni csapatunkba, de azok a fránya szerződések közbeszóltak, ilyen az élet! Az újbudaiak eddigi eredményei tiszteletre méltóak, túlzás nélkül kemény feladatnak tűnt a pontszerzés.Ami pedig minket illet, sérülésekkel és betegségekkel voltunk teli. Még a pályára lépő játékosok között is volt, aki nem éppen 100%-os állapotban vállalkozott a mai rangadóra. Pápai Patrik szeptember 30.-i hatállyal visszaigazolt Hévízre, mondanom sem kell, hogy ez jelentős érvágás csapatunk számára. Változtattam az alapfelálláson, a négy védő előtt ismét két szűrő játszott, előtte egy hármas sor és legfelül egyetlen csatár, az elején a betegségéből visszatérő Bálint Gergő.
Jobban kezdett az újbudai egylet. Uralták a játékot és a 7. percben már meg is szerezték a vezetést. Nagy Kristóf jobbról befelé cselezett és miután nem kontaktolta le senki, a büntetőterületen kívülről visszalőtte a rövid sarokra, Máté Norbi kapus ment is érte vetődve, de már csak a hálóból tudta kiszedni a labdát. 0-1! Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy gólt kell lőnünk nekünk is, igen ám, de ebben az elrendezésben valahogy a játék képe alapján nem biztos, hogy benne lett volna. Változtatnom kellet (ott ült mellettem a nagyok szakvezetője Gergő bá’, kicsit súgott is) és bele is nyúltam a csapatba, pedig még körülbelül a tizenvalahányadik percben voltunk. Bálint helyett Csepura lépett fel az egyetlen csatár helyébe és ennek már rögtön voltak biztató jelei. Rögtön keveredés volt, ahogy Zsolthoz került a labda. Az első ilyet még szerencsésen megúszta az ellenfél, hisz a tizenhatoson kívüli (kinn a kapus) emelés mellészállt, de az látszódott, hogy nem lesz eseménytelen a mérkőzés, legalábbis a támadójátékunk szempontjából. Közben, már ami a veszélyességet illeti, az Újbuda is villant egyszer, viszont itt a helyzetbe kerülő játékost Rigó Balázs szerelte becsúszva, a bíró szerint szabályosan – azért egy pillanatra meghűlt bennem a vér.
A 24. percben aztán egalizáltunk! Csepura Zsolt kapott kitűnő labdát a középpályáról, meglépett a védők elől, majd a tizenegyes pont magasságában visszavette (értsd: visszafelé cselezett) és eztán úgy nyesett a labda alá, mint a legnagyobbak, a játékszer pedig engedelmeskedett neki és a kinn álló kapus felett a hálóba pottyant – remek gól 1-1! Ez a találat láthatóan megfogta az ellenfelet. Bár voltak veszélyes szögleteik (az egyik után Máténak kellett egy fejes parádésan védenie), támadásaik, de ekkor már teljesen kontroll alatt tartottuk a mérkőzést. A félidő végén Taksár vállalt el távolról egy szabadrúgást, a kapus kiválóan védett, a kipattanóra Bálint érkezett, de nem volt elég gyors és csak a vetődő portásba tudta visszarúgni a labdát. Óriási lehetőség volt, könnyen vezethettünk is volna már ekkor. A szünetben dicsérő szavak, biztatás, miegymás zajlott, no meg kapusunk ragasztgatta visszahajlott ujját.(!)
A második félidőben mindkét együttes nagy- nagy elánnal játszott. Az újbudaiak beadásaik révén voltak nagyon veszélyesek, centerük nem egyszer (hála istennek) választott rossz megoldást a befejezésnél. Nálunk nevezett Bálint Gergő került lövő távon belülre, de ezt még nem váltottuk gólra. A nagy mezőny- küzdelemben aztán megint egy villanással rukkolt elő MTK-s csapatunk. Az előremerészkedő, egyébként végig belső védőt játszó Taksár Tomi Szabó passza után kilépett és tíz méterről a tehetetlen kapus mellett nagyon biztos lábbal a hálóba passzolt, immáron minket juttatva vezetéshez (70’)! 2-1! Innentől kezdve csak egy csapatnak volt sietős dolga és az nem mi voltunk. Ellenfelünk mindent egy lapra feltéve rohamozott, voltak is lehetőségei, de a védelem és kapusunk ezen a találkozón – ahogy mondani szokták – rendben volt. Ellenfelünk egyre inkább kapkodva és idegesen futballozott és ez nekünk kedvezett. Megpróbáltuk a hátsó fellazulásukat ügyesen kihasználni és kontrákból veszélyeztetni, és ez nem is működött rosszul. És a távoli Taksár bomba újra! Ezúttal Csepura robbant a kipattanóra, kapura „orrolta” a zsugát, de bármily hihetetlen a kapus kitornázta a játékszert. A csereként beálló Tivadar Attila is bebiztosíthatta volna a győzelmet, hisz ziccerben vihette a vendégkapusra a labdát, lövését Durrant kapus védte, a lepattanót (visszapattanót) pedig a hálóba pofozta. Ekkor a bíró kezezést jelzett, tette mindezt hibásan, így maradt az eredmény! A vége felé közeledve Szabó ziccerezett, de a Nick kapus ismét résen volt. Közben természetesen hátul kiváló védőmunka (Mérei és az ő belépői külön fejezet!), biztos kapussal, ez nem változott, mint ahogy már az eredmény sem!
Nyert a végig nagy önbecsüléssel játszó MTK-Tabán, megfordítva a 7. percben összeszedett egygólos hátrányt! Ezen a szinten minden pontot bravúrnak értékelek, gratulálok a ma kiváló napot kifogó Csapatomnak a remekbeszabott győzelemhez! Így tovább MTK!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
