Vasárnap délelőtt a szokottnál kicsit később, de végülis megérkezett az ősz. A reggeli zuhogó eső ellenére kiváló – nem mellékesen műfüves – pályán csaphattunk össze a Láng SK csapatával. Ismét egy cserével (újabb sérült) és a betegségből épp hogy felépülő Karimmal, a sérültlistáról éppen hogy lekéredzkedő Lakatos Bandinkkal.
Nyugodtan kezdődött a mérkőzés. Az ellenfelünknek nem voltak hihetetlen támadásai, eszméletlen akciói. Sajnos az első komolyabb (meglehetősen durva) összecsapásnál Zincenko Dini lenn maradt a földön, combsérülést szenvedett, így innentől kezdve már a pályán is volt nem éppen 100%-os játékosom. Úgy érzem ez a jelenet némileg befolyásolta is az utána történteket. Aztán persze, hogy le is gyorsultak minket a jobb oldalunkon (’9), és nyílván be is vágták kíméletlenül a helyzetet, mint ebben a ligában a legtöbb együttes. Nem egészen hat perc múlva (’15) Taksár Tomi végezhetett el szabadrúgást, egészen a ”Lövölde tér” magasságából. A kiválóan meglőtt labda a felugró Bálint Gergő fejét hangyányit érintve lepattant a kapus előtt, majd a következő pillanatban már a Láng kapujában táncolt. 1-1! Nem tudhattuk biztosan, de a jegyzőkönyv alapján Taksár a gólszerző, tulajdonképpen megérdemelten. Tamásnak a félidő közepén volt egy hasonló helyről elkövetett megint csak kiváló szabadrúgása is, de akkor a felső léc segített a hazai kapusnak és az alapvonalon túlra pattant a labda. A mezőnyben inkább a védekezésre összpontosítottunk, kontraakcióinknál, illetve azok megpróbálásánál nem tudtunk veszélyesen meglépni, illetőleg a támadáshoz fellépni – besegíteni. Így maradtak nekünk ezek a távoli bombák. A 40. percben mi végezhettünk el oldalról pontrúgást és némileg ez lett a vesztünk is. A keresztbe szálló labda a hosszú oldalon helyezkedő Szabót találta meg, aki nem lőtte el egyből, hanem dekázott egyet-kettőt annak reményében, hogy jobb helyzetbe kerül, kifelé – visszafelé sodródott, majd elvesztettük a játékszert. Leindítás, gyorsaságkülönbség és a vége hazai gól. Mire felocsúdtunk volna már rúgtak is még egy közelit, így 2 gól forral fordult az ellenfél. Ez azért is volt különösen fájó, mert a 40. percig a gólváltáson kívül nem is nagyon alakultak ki helyzetek a kapuk előtt, tehát a játék képe alapján (ekkor legalábbis úgy tűnt) egy kis odafigyeléssel az egy pontot akár el is vihettük volna Óbudáról. Szünetben a sérült Karimet Tivadar Attila váltotta, meg egy két jó tanács hangzott el a csapat számára.
A második félidő nem rólunk szólt. Próbáltunk ugyan Taksárral támadni (Gáspárral védekezni), egy idő után váltani 4-4-2-re, de egy-egy kapu előtti keveredésen túl nem tudtunk újabb találatot felmutatni. Nem úgy a hazaiak. Kijött a gyorsaságkülönbség (főleg sérült védővel) és persze az angyalföldiek kíméletlenül berugdosták a fellazuló védekezésünk által kínált lehetőségeiket. Megérdemelt a Láng siker, ez nyilvánvaló, sajnos nekünk ma csak 40 perc jutott a pályán. Legközelebb talán több ideig lesz realitás a pontszerzés és akkor akár megint sikerülhet is!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
