Remek, élvezhető körülmények között, a budaörsi centerpályán játszhatott csapatunk. A mérkőzés előtt, a keretbe jelölt Bálint Gergő megbetegedett, így csere nélkül kellett megvívnunk az összecsapást. Az ellenfél kapujába az a Kajdy Tamás állt, aki hosszú – hosszú évekig szolgált egyesületünknél.
Budaörsi fölénnyel indultunk, az első percekben, több ívelés, beadás hárítása jutott nekünk. Bár igazi ziccer nem alakult ki, de elég veszélyesnek tűnt a hazai csapat. Mégis MTK-s kontrából született az első gól. A 11. percben Gáspár Tibi cselezgetett a tizenhatoson belül, jobbról balra vette, majd ügyesen alányesett a labda pedig a hosszú sarokban landolt (0-1). A hazai csapat persze mindent elkövetett a mielőbbi egyenlítés érdekében, de próbálkozásaik – remek védőmunkánknak köszönhetően – rendre elhaltak. Bár volt egy tizenhatoson kívüli lövés, ami a léc alsó lapjáról a gólvonalra vágódott, de ekkor még a Fortuna velünk volt. Egy alkalommal Máté kapus is nagyot védett, nem szólhattunk volna egy szót sem, ha beveszik 12 méterről a kapuját. Változatos, jó iramú félidőnek lehettünk szemtanúi, kis szerencsével további előnyre is szert tehettünk volna, de Szabót lesen állították meg (nem ő volt lesen), Pápai remekbe szabott szólója utáni ziccer pedig sajnálatunkra kimaradt. A szünetben tehát mi lehettünk egy cseppet nyugodtabbak.
A második félidőt, bár jobban kezdték a Pest megyeiek, de mi is segítettünk nekik, ajándékoztunk nekik teljesen feleslegesen egy tizenegyest. A parádés az volt az egészben, hogy a remek napot kifogó Máté Norbi úgy hárította, hogy ki sem perdült a kezéből a labda! A másik oldalon Gáspár Tibike vezethette rá a kapusra a labdát, de elhamarkodottan lőtt, így nem tudtuk növelni előnyünket. Az 56. és a 61. percben viszont az ellenfél két hasonló lepattanót szedett össze és értékesített. Az a fránya tízperc! Ezt követően mi nyomozhattuk az eredményt. Változtattunk, szokásos embereinket rendezgettük a pályán, és majdnem meg is lett az eredménye, hisz Szabó Norbi megugrását követően ismét ziccerünk volt, de pár centiméter hiányzott az örömünkhöz. Az ellenfél láthatóan sokkal óvatosabb lett, jóval figyelmesebbek voltak hátul.
És majdnem! Az utolsó percben egy jobboldali beadást követően Csepura fejelhetett 8 méterről, a kapus védett, a kipattanóra Pápai érkezett, de mivel már nagyon ki volt sodródva nem tudta a hálóba kotorni a labdát. A végén a hazaiak örömtáncot jártak, hisz egy jó iramú változatos mérkőzésen tartották otthon a három pontot. Mi pedig, az MTK mezes ifisták joggal szomorkodhatunk, hisz mindent megtettünk a győzelem, a pontszerzés érdekében, de ezúttal nem (sem) volt egy kicsike kis szerencsénk, hogy eredményesen távozzunk. Viszont a mai napon felemelt fővel távozhattunk Budaörsről, ezt mondanom sem kell!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
