Máté Norbert véleményes, ámbátor felesleges kiállítása miatt nehéz helyzetbe kerültünk, konkrétan kapus nélkül maradtunk. Az „anyaegyesület” most éppen portást nem tudott küldeni ilyen-olyan indokkal, így szegény (sérüléséből visszatérő) Zsila Bence állt ismét a kapuba. Ő konkrétan a 2008 júliusi (!) Olaszországi torna óta nem állt a gólvonalra, de hát nem volt más választásunk, Bence elvállalta, köszönjük! Balázs B. bokája sem volt rendben, de ő mindenképpen játszani akart, így hát sérülten, de pályára lépett. Tavaly ugye – mint emlékszünk - szép játékkal megvertük a BKV Előre csapatát, de akkor egyrészt bővebb kerettel rendelkeztünk, másrészt három-négy országosan is jegyzett ténylegesen MTK szintű játékos volt a keretünkben. Ezúttal Tóth Balázs és Bíró István csatlakozott az MTK ’95-ös csapatából.
A hazaiak támadtak az elején, mi pedig mindent elkövettünk, hogy ne kerüljenek közel a kapunkhoz. Egy baloldali lefutást és egy nagyon közeli fejest követően már sajnálatunkra a 4. percben megszerezték a vezetést a hazaiak. Nem voltunk elég határozottak sem a szélén, sem középen, ennek nyílván meg is lett az eredménye.
Aztán nagyjából stabilizálódott a helyzetünk, bírtuk az ellenfél nyomását, volt egy két ellentámadásunk (Novák, Balázs B.), de igazán gólhelyzetet nem tudtunk kidolgozni, hisz nem zárkóztunk fel a támadáshoz. Talán Szabó szabadrúgásai jelenthettek volna veszélyt, de a kapus könnyedén hárított mindkét beívelésnél. A 33. percben újabb BKV találat, de ez még hagyján! Az egyik szögletrúgást követően Gáspár Tibort úgy arcon rúgták (!), hogy vérző orral előbb el kellett hagynia a pályát, majd visszaállása után a szünetben már le kellett cserélni, hiszen teljesen eldeformálódott az orra. Mentőt kellett hívni, a kórházban aztán egy jelentős várakozási idő után visszaalakították Tibike „orrazatát”, de keddig bent kellett maradnia. Ezúton is jobbulást kívánunk neki! Megállapíthatjuk, hogy újabb játékost vesztettünk egy időre, akkor, amikor ténylegesen ezer sebből vérzünk. Tibor helyett Kövér Ádám (legújabb szerzeményünk) debütálhatott, kapott egy félidőt jobbhátvédként.
A második félidőben aztán megkaptuk a magunkét, sorra érkeztek a „közlekedés vállalati” oldalról a helyzetek, és legnagyobb fájdalmamra a gólok. Rigó Balázsnak fegyelmezetlenség miatt el kellett hagynia a pályát, így tovább rontottunk az esélyeinken. És lassan elvesztettük az ellenállásunkat. Voltak olyan gólok, amiket a hátvédsorból egy kis alázattal, vagy a kapuból egy kis bátorsággal – tettrekészséggel elkerülhettünk volna, de nem tettük, így nyolc gombóc lett a vége. A 86. percben (Balázs sérülése miatt) immáron kettős emberhátrányban (!) egy középső remek átadás utánBíró István ment el a szélen, beadása majdnem Tóth Balázst találta meg, de a hazaiaktól Molnár Márk (csak hogy mégis nevesítsük a gólszerzőt) úgy ért hozzá a labdához, hogy az saját kapujukba csorgott! Legalább megvan a becsületgól, én ennek is örültem! És hamár a hozzáállás. Voltak játékosok, akik hozták saját harcos formájukat, csak egyszerűen ez a szint túl magas nekünk, ezt elfogadom. De sajnos – aki látta a mérkőzést pontosan tudja kiről, kikről van szó – olyat is tapasztaltam egyeseknél, hogy csak legyintünk, maximum mosolygunk a kapott gólnál, góloknál. Persze ha mondjuk nem teljesen az én játékosom az illető az én kezem is meg van valamelyest kötve. Nem tudom elfogadni, nem tartom sportemberhez méltónak az ilyen hozzáállást! Erről ennyit. Akinek nem inge nyílván ne vegye magára!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
