U16(’94) bajnoki mérkőzés, MLSZ U17 II. osztály Közép „A” csoport, 20. forduló - 2010.04.03. 13.00 óra                                                                                                   XIV.Kövér Lajos u. - műfüves nagypálya, 2x45 perc, 30 néző      

JÓL KÜZDÖTTÜNK    

Vezette: Vida Gábor (Mocsári Tamás, Rábel Alfréd) /5/                                                                                       Tabáni Spartacus (MTK Budapest) U16 – Fehérvár FC U16          0-2 (0-1)                                            G: -

Máté (5.5) – Varga (6), Lakatos (6), Szabó (6), Bea (6) – Bula (6), Jákó (6) –                                            Rigó (5), Balázs (0), Molnár (4) - Novák (4.5)

Cs: 24’ Balázs helyett Dallos (5), 46’ Molnár helyett Bíró (5), Bula helyett Magyar (5.5), 56’ Rigó helyett Floidl (4.5),71’ Bíró helyett Lorenz (5.5), 80’ Varga helyett Danielisz (0), 82’ Magyar helyett Hujber (0)

 Hiányzók: Chorfi (sérülés), Udrea (sérülés), Gáspár (sérülés), Mérei (sérülés), Zsila (utazás)

És lőn megjelentek MTK-s barátaink, szám szerint heten, mint a gonoszok. Sosem látott tumultus lett a kispadon, illetve csak lett volna, ha mindenki játékjogát én felügyelem, de ez korántsem volt így. A kölcsönjátékosokat Ubrankovics Mihály edzőkollégám dekáztatta, kocogtatta persze másodpercre pontosan, még a két (a hétből) kezdőbe kapott játékos is külön végezte a bemelegítést tőlünk. Hát nem tudom! Szóval mondhatnánk némi iróniával, hogy egységben az erő, de ne tegyük! Nyílván meg kell érteni, hogy ők egy nappal korábban bajnokiztak, így ez csak levezetés lehet a számukra, de jelentős segítséget valahogy úgy érzem most sem kaptunk, még úgy sem, hogy a keret 40%-át ténylegesen eredeti (95-ös) MTK játékos alkotta.

Az első félidőben Bulán lehetett látni, hogy jó játékos, Molnár észrevehetetlen volt, a helyzetét csúnyán elrontotta. Majd jött Bíró, aki eddig nem nyűgözött le minket (finoman szólva), majd Magyar stabilitást adott a csapatnak, Lorenz 20 perc alatt megmutatta, hogy labdarúgó, Danielisz és Hujber pedig sajnos keveset játszott, mert, hogy ők kiemelkedő játékosok.

Összetettük, felállítottuk a csapatot, az öltözőben kifejezetten jó hangulatban teltek a mezkeresés – találás, szónoklásom percei.

A pályán aztán a 12’ percig kiválóan tartottuk magunkat, ekkor egy bődületes 23 méteres balról elvégzett szabadrúgásgóllal vezetést szereztek a fehérváriak. Addig maximum elviselhető nyomás volt rajtunk, pont rosszkor (mikor jön jól persze) jött a parádés pontrúgás. A 24. percben aztán újabb fájó esemény történt, a bokáját hosszú napok óta fájlaló Balázs (ezen a meccsen csapatkapitány) lekéredzkedett a pályáról.

Az is bravúr volt, hogy ennyit tudott játszani, ő megtett mindent azért, hogy minél többet a (mű) füvön tartózkodjon. A következő említésre méltó esemény a kölcsönjátékos Molnár Péter 6 méterről melléfejelt labdája volt, ami egy kiváló jobboldali beadás után alakult.

A félidőben már csak a küzdelem, a stabilitás volt jellemző a játékra, említésre, leírásra közvetlenül méltó esemény nem történt.

A második félidőben maradt a játék képe. Fehérvári viszonylagosan több labdabirtoklás, MTK (Tabán) vártartás. A 65. percben aztán egy 22 méteres lövés akadt be a hátráló és vetődő Máté Norbert mellett a kapunk jobb oldalába. Nálunk Jákó (volt egy távoli bíztató lövése) kreativitását szerettük volna ötvözni a beállt játékosokkal, de ez csak részben sikerült. Az utolsó tíz percre beállt kiemelt egyéneknek igazából kevés idejük maradt az eredmény visszahozására (majd ők eldöntik..), de hát persze ez azért nem olyan egyszerű dolog mégha egygólos hátrányban lettünk volna is. A Fehérvárnak voltak még veszélyes lövései, de vagy blokkoltuk őket, vagy ezek eleve elkerülték (volt hogy a keresztléc felső éle segített) a kapunkat.

Összegezve: A gólok, ha egyenként, külön nézzük őket, elkerülhetőek lettek volna, de meg kell jegyezni reálisan, hogy a Fehérvárnak több gólszerzési esélye volt. Szerintem ki lehetett volna védekezni, húzni egy kis szerencsével, illetve ilyen szabadrúgással sem találkozik minden nap az ember, mint amilyet láttunk a vendégektől. És az is biztos, hogy 0:1 –es állásnál óriási lehetőségünk volt az egyenlítésre. Mérkőzést befolyásoló tényező volt (B.B) az újabb sérülésünk, a meglévő maradi játékosokat meg még nem is említettem. Küzdöttünk, hajtottunk, nem adtuk olcsón a bőrünket, felemelt fejjel mehettünk az öltözőbe a találkozó végén.